Napbemutatás, az ősi névadás szertartása
Őseink tavasszal kihajtották állataikat a téli szállásról a legelőre. Fontos esemény volt ez, mert a télen megszületett kis jószágok ilyenkor mentek fajuk közösségébe először. Ilyenkor történt meg a nyájban, a csordában való bemutatás és az állatok részéről a befogadás. Nincs ez másképpen az emberek világában sem. Az elmúlt évben született piciket tavasszal, Napatyánk növekvő, éltető fényében mutatták be a közösségnek. De bemutatták Teremtő Atyjának, a Napnak, akinek szent színe előtt kapta meg a gyermek ősi, magyar nevét. Jelentős esemény a névadás, hiszen a név kötelez, és a név méltóságát, tisztaságát egy életen keresztül meg kell őrizni.

Az esemény tűz mellett zajlik, hiszen mi, magyarok a tűz gyermekei, a Nap fiai vagyunk. A tűzben pedig ott vannak őseink, akik akkor lépnek a tűzbe, amikor fellobban a láng. A jelen az ősökkel együtt fohászkodik a jövő nemzedékekért, akkor teljes a nemzetünk. A szertartást táltos vezeti. Dobbal, karikás-ostor csergetésével, csengővel, tülökkel megtisztított területen zajlik az esemény. Versben hívjuk az ősöket, és versben fogalmazódik meg a szertartás lényege. Illatos füveket áldozunk a tűznek szent őseink tiszteletére. Tisztulási rész következik, majd a táltos köszönti az Égi Atyát, és áldását kéri a szertartásra. Ezután a táltos szól a hitátadó szülőkhöz, akiknek az a dolga, hogy a gyermeket elvezessék Teremtő Napatyánk hitéhez. Majd a táltos szól az édesanyákhoz és az édesapákhoz, és megáldja őket.

Közben dobolás van, éneklés.

A gyermek fejére mezei virágból fonott koszorút teszünk és a táltos így emeli fel és mutatja meg Napatyánknak. A gyermekek ilyenkor igazi kis tündérek! Égi üzenet kerül felolvasásra, amelyben az anya és a gyermek szellemi szintű kapcsolatát ismerjük meg. Minden magyar életét egy celőke (nyílvessző) irányítja. Mert a nyílvessző célirányosan és egyenesen halad, nem tűri a görbe utakat. Ezért minden gyermek kap egy nyílvesszőt, melyre a közösség minden tagja hangos szóval ráteszi a jókívánságát. Ezután a celőkét fellőjük a Nap felé, hogy Égi Atyánk megáldja a jókívánságokat. Kört állva adunk hálát Égi Szüleinknek és magyarrá fogadjuk a gyermekeket. Közös imával és áldással zárul a szertartás.


Amit a szertartáshoz be kell szerezni, azok a következők:
- Egy fából készült nyílvessző, amit ellő az íjász.
- Egy merített papírból készült A/4-es lap, amire ráírhatják majd a barátok, ismerősök a jókívánságaikat.
- A helyszínen kell majd fonni mezei virágokból egy koszorút, ami a kicsi fejére kerül.